|
„Legnagyobb cél pedig itt, e földi létben ember lenni mindég, minden körülményben.” (Arany János) |
|
A rendszerváltozás veszteseinek érdekvédelmi, közéleti, politikai hon-LAPJA
Nyomdai kiadását alapította: 1993-ban, az össztársadalmi érdekvédelmet országos hatáskörben ellátó társadalmi szervezet, a Független Népképviseleti Szövetség /FÜNÉSZ/, amely a mostani megjelenésnek is gazdája, s működteti a Civil Panaszügyi Szolgálatot. Az ehhez érkezett lakossági, egyéni-közösségi jelzések, észrevételek, közérdekű bejelentések, panaszok, pozitív, vagy negatív történetek, vélemények, meg konstruktív javaslatok és kérdések, illetve az ebbéli reagálások NYÍLT FÓRUMA e
VILÁGHÁLÓS NÉPÚJSÁG
Levélcím: 6000 Kecskemét, Tinódi u. 6. B/IV/26. E-mail cím: fuggetlenmagyarorszag@fuggetlenmagyarorszag.hu Főszerkesztő: VELKEI ÁRPÁD, aki
46 éve tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak, 37 éve pedig a Magyar Újságírók Országos Szövetségének /MÚOSZ/. Országos elnöke az idén 18 éves civil érdekvédelmi szervezetnek, a FÜGGETLEN NÉPKÉPVISELETI SZÖVETSÉGNEK /FÜNÉSZ/, vezetője az országos Civil Panaszügyi Szolgálatnak. Alapítója a Civil Parlamentnek és a Társadalmi Érdekegyeztető Tanácsnak /TÉT/. 12 éven át volt bírósági népi ülnök — |
|
Tájékoztatási feladataink teljesítései során igyekszünk mindig az igazat mondani, nem csak a valódit!
Terveink szerint, a feldolgozandó és közlendő esetek, információk zömét nem a mindenkori hatalom, a különféle intézmények, a politikai erők, a tőke, meg a médiumok rutinos levélírói, betelefonálói szűkösen behatárolható világából, illetve a „fecsegő felszín” köreiből, hanem a többségi „mélyből”, vagyis a rendszerváltozás vesztes millióinak soraiból szerezzük!
Hogy a társadalmi és gazdasági történésekről, tendenciákról — ezen belül pedig az eredményekről és hibákról — első kézbeli tényanyagaink, úgymond dokumentumaink legyenek, kérjük olvasóinkat:
ÍRJÁK, SZERKESSZÉK VELÜNK EGYÜTT e sajtókiadványt, a nép újságját! |
|
FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG |
|
Miért nem javítják a meghibásodott adaptereket? CIKKÜNK NYOMÁN a mellékzöngét sem nélkülöző hatósági reagálásokról
Adapter-ügyben tehetetlen a piacgazdaság, távolságtartó az állam, a panaszos pedig vergődhet a jogérvényesítés sűrűjében
|
|
Nem is olyan régen, úgy az l970-es évek elején már nem kevesen birtokoltak olyan hordozható rádiót, magnót, sőt, rádiómagnót, amelyek adapterrel is működtek. Ezek a maximum 12 voltot produkáló és árammal működő kis szerkezetek úgymond megspórolták az akkor sem túlságosan olcsó elemek gyakori megvételét, cseréjét, ezért is voltak praktikusak. És ha a gyakori használatuk következtében elromlottak, a kijavításukat bármelyik GELKA-szerviz, vagy kisipari műhely pár órán, vagy pár napon belül elvégezte.
Nos, manapság az említett híradástechnikai árúk mellett a kisméretű televíziókhoz is kínálnak ilyen feszültségcsökkentő eszközöket, ám ha tönkremennek, az ismét működőképessé tételüket már sehol sem vállalják.
Eme gondot tettük szóvá internetes újságunkban, Miért nem javítják a meghibásodott adaptereket? címmel, többi között ezeket közölve:
Jó néhány panaszos kifogásolja, hogy a szóban forgó termék megvásárlásakor nem kap információt a vevő arról, mennyi a rendeltetésszerű használatának és a minőségmegőrzésének várható időtartama, jóllehet az ebbéli tájékoztatási kötelezettséget előírja a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény címkézési alfejezetének 10. § 2/c. pontja! Egyesek szerint: hiányzik az a korrekt információ is, miszerint a funkciójára már alkalmatlan adapter eldobandó!
Az ebbéli sajnálatos eseteket minősítendő, sokak véleménye: a piaci mindenhatóság káros voltával állunk itt szemben, amikor is a gyártót, meg a forgalmazót semmi sem ösztönzi, meg kényszeríti, hogy a vonatkozó és bármily okból meghibásodható e terméke helyre hozásának feltételeiről, például a szükséges alkatrészek készítéséről, ellátásáról gondoskodjon, s ennek érdekében kapcsolatot tartson a szervizekkel, meg a magántevékenységű szerelőkkel! Mások azt mondják: ha a javítószolgáltatás vállalkozna ezen olcsóbb díjazású munkára, s maga is keresné ilyen célból a kontaktust a gyártóval, meg a forgalmazóval, akkor ez a probléma is rendezett volna!
Summa summárum: a fogyasztó úgy véli, adapter-ügyben egyelőre ő húzza a rövidebbet, hiszen amennyiben használhatatlanná vált ezen feszültség-átalakítója, amely lehet 3, esetleg 5 ezer forint értékű, vagy még drágább, nem tehet egyebet, minthogy vásárol másikat! S minderre miért kényszerül? Talán azért, mert védtelen kiszolgáltatottja egy gazdasági-üzleti érdekcsoportnak, amely úgy jár jól, ha minél több új terméket adhat el?
Panaszosaink és Olvasóink e vonatkozású jogos felvetéseit megküldtük — a világhálós népújságunkban megjelent cikkünk másolatával együtt — a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszternek, a nemzeti fogyasztóvédelmi hatósági főigazgatónak, valamint az említett műszaki cikk egyik hazai forgalmazójának, a budapesti SINI KFT ügyvezető igazgatójának, kérve, hogy a tárgybeli ügyre vonatkozó álláspontjukról, illetve a szükséges intézkedésükről adják meg a kellő felvilágosításokat, amelyek lényegéről beszámolunk e hasábokon!
Megnémult a forgalmazó
Nos, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a szóban forgó Korlátolt Felelősségű Társaságot egyáltalán nem érdekelheti ez a lakossági gond, hiszen a hónapok hosszú sorának elteltével sem méltatott bennünket a válaszra, amely sajnálatos tényből arra is következtethetünk, e céget teljesen hidegen hagyja a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény 4. § (1) pontja is, miszerint a hiteles, pontos és gyors tájékoztatást az érintett szervek a szükséges felvilágosításoknak és adatoknak a sajtó rendelkezésére bocsátásával kötelesek elősegíteni.
Választ kaptunk azonban a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium versenyképességért felelős szakállamtitkárától, MESTER ZOLTÁNTÓL, aki többi között ezeket közölte:
Korlátlan a piac
Ma a fogyasztási cikkek piacára a túlkínálat és a széles választék a jellemző, ahol a fogyasztókért folyó piaci verseny lényeges eleme, hogy a gyártók és forgalmazók a fogyasztóknak nyújtott szolgáltatásokkal versenyeznek.
Bármilyen kormányzati szintű előírás olyan mértékű beavatkozást jelentene, amely adott esetben többletköltségeket eredményezne a vállalkozások számára. Az ennek következtében megjelenő költségek áthárítása a fogyasztói árakban jelentkezne, amely a fogyasztók érdekeit sértené.
A tartós fogyasztási cikkek piacán kialakult erős verseny az árakat is kedvezően befolyásolja, így gyakori, hogy a fogyasztónak inkább megéri új készüléket vásárolni, mint adott esetben a meglévő készülékét drágábban javíttatni.
A kormány a piaci feladatokba való beavatkozás nélkül számos eszközzel támogatja hazánkban a kisvállalkozások indítását. Amennyiben e tárgybeli probléma a továbbiakban is sokakat érintően merül fel, bizonyára lesz olyan vállalkozó, aki ezen hibák javításával összefüggően vállalkozást indít.
*
Szakállamtitkár úr soraira szerkesztőségünk az alábbiak szerint reagál:
E tanórai definíciót idéző mondatokból megint csak a piaci modell mindenek-felettisége tükröződik, pedig az elmúlt 20 évünk bebizonyította, hogy az efféle gazdálkodási forma lényegében konzerválja a termelők-forgalmazók és a fogyasztók antagonisztikus ellentétét. Utóbbiak ugyanis csak kiszolgáltatottak lehetnek a piac kínálati oldala erőfölényével szemben, amely akár tudatosan is gyárthat, forgalmazhat rövid élettartamú, hamar csütörtököt mondó szerkezeteket, hiszen tisztában van vele, a használói kénytelenek azokat újból és újból megvásárolni.
Ami pedig a bizonyára lesz olyan vállalkozó feltételezést illeti, az ilyen jövőbeli reménységre aligha építhetnek az olyan emberek, akiknek a roppant nehéz anyagi helyzetük nemigen teszi lehetővé, hogy a két-három havi, vagy éppen a fél évi időtartamú használat után ismételten vegyenek vadonatúj adaptereket, amelyek minőségére, élettartamára vonatkozóan továbbra sem kapnak felvilágosítást.
A tehetetlenség ebbéli állapotán csak úgymond célirányos rendelkezésekkel lehetne változtatni, amelyek arról szólnának, hogy a közforgalomba került minden adapterre van javítási garancia.
E jelenlegi, szinte feloldhatatlan helyzetből kiindulva óhatatlanul vonják le az érintett fogyasztók azt a következtetést: a központosított államberendezkedés bizony megbízhatóbb és kiszámíthatóbb volt a kapitalizmus mai, nemegyszer igencsak zavaros és egyoldalú csoportelőnyt, vagy éppen réteghátrányt produkáló viszonyaihoz képest, hiszen akkor intézményes rendre épült, például a műszaki termékek javítása is!
*
Minthogy a gazdasági szakállamtitkár illetékességből eljuttatta cikkünket a fogyasztóvédelmet felügyelő, irányító Szociális és Munkaügyi Minisztériumba, onnan is érkezett hozzánk levélbeli tájékoztatás. DR. HORVÁTH SÁNDOR főosztályvezető egyebek mellett a következőket írta e tárgykörben, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságtól kért és kapott információk alapján:
Javítószolgálat helyett jogszolgáltatás
A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény — annak módosítása miatt — 2008. szeptembertől kezdődően már nem tartalmazza a termékek címkézésének fejezetét. /Cikkünkben erre hivatkoztunk. A szerk. megjegyzése./ Az új szabályozás ugyanis csak a használati és kezelési útmutatóra, a megfelelőség értékelésére, az ár feltüntetésére, valamint a csomagolásra fogalmaz meg követelményeket. Ezen előírás azonban, amely kötelezővé teszi a magyar nyelvűséget, a közérthető és egyértelmű tájékoztatást a rendeltetésszerű használatra, felhasználásra, eltarthatóságra és a kezelés módjára, csak a külön meghatározott termékekre vonatkozik.
Megemlítendő itt az egyes villamossági termékek biztonsági követelményeiről és az azoknak való megfelelőség értékeléséről szóló 79/1997. /XII. 31./ IKIM rendelet is, amely szerint rendeltetésszerűnek minősül a kezelési útmutatóban, vagy a termékismertetőben feltüntetett, a gyártó által tervezett célnak megfelelő használat. E szabály többletkötelezettségként fogalmazza meg a CE megfelelőségi jelölés feltüntetését, jót láthatóan, jól olvashatóan és letörölhetetlenül.
Az előzőekből következően azt kell vizsgálni /Az általunk nyilvánosság elé tárt panaszokra is tekintettel. A szerk. megjegyzése./, hogy az eltarthatóság és a kezelés módja magában foglalja-e az eltarthatóság időpontjára vonatkozó kötelezettséget is, amely kérdés megítéléséhez segítséget nyújt a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény.
E törvény 7. § (1) bekezdése szerint megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely — figyelembe véve valamennyi tényszerű körülményt, továbbá a kommunikáció eszközének korlátait — az adott helyzetben a fogyasztó tájékozott döntéséhez szükséges és ezért jelentős információt elhallgat, elrejt, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető, vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre. Itt vizsgálandó, a tájékoztatás teljessége alkalmas-e, vagy sem arra, hogy a fogyasztó meghozza döntését a vásárlásról
Az, hogy az adapterek esetében az eltarthatóság rövid időtartama, valamint a javítás lehetőségének hiánya olyan fontos információ-e, amelyek feltüntetésének elmaradása megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak minősíthető, s így alapjául szolgálhat a hatóság eljárásának, az irányadó joggyakorlat révén állapítható meg. Minthogy e szabály hatályba lépése óta rövid idő telt el, erre vonatkozó információ még nem áll az illetékesek rendelkezésére.
Végzetül hivatkozni kell az 1959. évi IV. számú, vagyis a Polgári Törvénykönyvre, amely szerint a fogyasztói szerződések vonatkozásában az általános szavatossági idő 2 év, az ezen időtartamon belüli meghibásodás esetén a termék cseréje kérhető, amennyiben a termék kijavítására nincs lehetőség, azaz a fogyasztói reklamáció a javítás lehetetlensége okán nem utasítható el.
Íme a szó szerinti szöveg:
306. § (1) Hibás teljesítés esetén a jogosult
a) elsősorban - választása szerint - kijavítást vagy kicserélést követelhet, kivéve, ha a választott szavatossági igény teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek a másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát, és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget;
b) ha sem kijavításra, sem kicserélésre nincs joga, vagy ha a kötelezett a kijavítást, illetve a kicserélést nem vállalta, vagy e kötelezettségének a (2) bekezdésben írt feltételekkel nem tud eleget tenni - választása szerint - megfelelő árleszállítást igényelhet vagy elállhat a szerződéstől. Jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye.
(2) A kijavítást vagy kicserélést - a dolog tulajdonságaira és a jogosult által elvárható rendeltetésére figyelemmel - megfelelő határidőn belül, a jogosultnak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni.
*
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium fogyasztóvédelmi főosztályvezető-helyettesének soraira szerkesztőségünk az alábbiak szerint reagál:
A tárgybeli paragrafusok birodalmába nem örömmel sétál be a fogyasztó, aki csupán egy praktikus árút vett meg, hogy azt hasznosítsa a maga és a családja számára. Ő a pénzéért cserében igényesen elkészített, eladott terméket vár el, s ha azzal valami gondja van, hát számit rá, hogy azt egyszerűen és gyorsan rendezhesse. Csakhogy a termelők és a kereskedők különféle érdekeinek függvényében szinte folyamatosan változó szabályozások óhatatlanul vezetnek részéről az ilyesféle ügyintézés áttekinthetetlenségéhez, meg az attól való félelemhez. Mert a mások ebbéli históriáját is hallva-látva, sejti, sőt, tudja, panasza nyomán olyan vitába keveredhet, amiből az erőfölényes piaci oldal „jóvoltából”, bármilyen hosszú és alapos tortúra után is — a vele szembeni fondorlatokat, meg trükköket észre sem véve — könnyen kerülhet ki vesztesként.
Mi gyakran értesülünk a jogérvényesítés sűrűjében vergődő vásárlókról, akik határozottan állítják: e téren csak akkor várható szigorú és ténylegesen a fogyasztók érdekeit szolgáló rend, ha az állam újra alkalmazza azokat a tervezési, irányítási, ellenőrzési és fenntartási módszereket, amelyek a szocialista kereskedelemben jól beváltak, amikor az elromlott adapter megjavítása sem okozott problémát!
*
A megelőzőkben szóltunk már arról, hogy ez ügyben felkerestük az országos fogyasztóvédelmi hatóságot is, amelynek eléggé furcsa história lett a következménye. A tanulságokkal is járó részleteket az alábbiakban adjuk közre:
A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság részéről a Társadalmi Kapcsolatok Főosztályának vezetője, DR. KATHI ATTILA az egyébként korrekten és jól érthetően megfogalmazott, TKF-00006-2/2009. számon iktatott válaszlevele második oldalán többi között ezt írta nekünk: Annak eldöntése végett, hogy az adapterek esetében az eltarthatóság rövid időtartama, valamint a javítás lehetőségének hiánya olyan releváns információ-e, amely a hivatkozott rendelkezések alapján hatósági intézkedésre ad-e lehetőséget, levelét megküldtem a területileg illetékes Dél-alföldi Regionális Felügyelőségnek.
Szerkesztőségi válaszunk:
l./ Mivel e közérdekű újságcikkünk egyetlen utalást sem tesz a lakossági panaszok délalföldi térségből származására,, érthetetlennek tartjuk, hogy miért épp a szegedi központú felügyelőséget választotta ki ügybeli eljáróként a főosztályvezető? De ha már itt tartunk, elmondom: döntően az észak-magyarországi, a dunántúli és a budapesti lakosoktól értesültünk az adapterek javítatlanságának problémáiról.
2./ Bár kecskeméti központú világhálós lap vagyunk, ám országos hatáskörű érdekvédelmi szervezet, a FÜGGETLEN NÉPKÉPVISELERTI SZÖVETSÉG /FÜNÉSZ/ Civil Panaszügyi Szolgálatának nyílt fórumként dolgozunk, amiből egyáltalán nem következik, hogy csak a székhelyi régióból kapjuk a híreket, az eseményeket, a bajokat, a gondokat. Különben a cikk említi az adapter egyik budapesti forgalmazóját, s ebből kiindulva, talán célszerű lett volna a fogyasztóvédelem fővárosi felügyeletét megkeresni a tárgybeli vizsgálódás céljából.
* Hatósági mellékzönge
A kezdeményezett eljárás tovább bonyolódott, amikor megérkezett hozzánk az Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság Dél-alföldi Regionális Felügyelősége igazgatójának, DR. HORVÁTH ZSUZSANNÁNAK a DAF-1603-2/2009. ügyiratszámú, de 2008. március 05. dátumú, tértivevényes hiánypótlási felhívása, miszerint mint ügyfélt kér minket, pontosan jelöljük meg a terméket és annak forgalmazóját, hogy az eljárást megindíthassa.
Szerkesztőségi válaszunk:
1./ Az iménti sorok három felületességről is árulkodnak, részint az ügyféli titulus alkalmazásáról, másfelől a szóban forgó cikk figyelmetlen elolvasásáról, hiszen benne világosan megnevezett a termék és annak egyik forgalmazója, harmadrészt pedig a dátumozás pontatlanságáról!
2./ Most pedig, hogy az ügyféli meghatározásra vonatkozóan is pontosak, szakszerűek legyünk, fellapozzuk a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 15. § 1) pontját, amely így hangzik:
Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek (amelynek) jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti, akit (amelyet) hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve akire (amelyre) nézve - tulajdonát, jogait és vagyontárgyait is ideértve - a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz.
3./ Saját helyzetünkre lefordítva ezt a meghatározást, a következőket kell tudni:
Világhálós népújságunk jogát, jogos érdekét nem érinti az általunk tolmácsolt ügy, amelyre vonatkozóan minket nem vontak hatósági ellenőrzés alá, s hatósági nyilvántartási adat sincs rólunk!
Summa summárum: mi nem álltunk, nem állhattunk ügyféli viszonyban a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság Dél-alföldi Regionális Felügyelőségével, ehelyett, megfelelve a sajtóról szóló 1996. évi II. törvény 2.§ 1. és 3. pontjában foglaltaknak, a hiteles, pontos tájékoztatási feladatunk teljesítéséhez kértük-vártuk a szükséges felvilágosításokat, amelyeket e jogszabály 4. § (1) pontja szerint kötelesek megadni az állami szervek.
Nos, mindezekre tekintettel az említett regionális hatósági megkeresést nem tartottuk magunkra nézve hatályosnak, vagyis az ebbéli felhívással nem is foglalkoztunk! És ezután bekövetkezett az eljárás különös következményeinek újabb szakasza:
A már említett regionális igazgató meghozta a DAF-1603-4/2009. ügyirat számú Végzését arról, hogy a bejelentésünkre megindult eljárást megszünteti, mert a hiánypótlásra való felhívásának nem tettünk eleget, hozzátéve: 3.000 Ft illeték befizetésével fellebbezésnek van helye.
Eléggé szokatlan tartalmú az indokolás is, amelyből kiderül: 2009. március 30-án tértivevényes felszólítást küldtek részünkre, amelyet a postás április 2-án és 9-én hiába kísérelt meg kézbesíteni, majd a küldemény április 17-én „nem kereste” jelzéssel visszaérkezett az Igazgatósághoz.
Szerkesztőségi válaszunk:
1./ Ha az eredménytelen postai kézbesítés ténye éppen annyira pontos, mint az idén március elején kézhez kapott regionális igazgatósági felhívás 2008-as dátuma, akkor az ilyetén hivatkozás sem felel meg a valóságnak!
Ráadásul azért sem, mert ez év április elején semmiféle értesítést nem kaptunk tértivevényes hatósági küldemény érkezéséről, következésképpen a levelet át sem vehettük a postahivatalban! A többi e szolgáltató titka…
Még annyit:
Ezen eljárásbeli zavarokról 2009. június 5-ei keltezésű levelünkben informáltuk WITTICH TAMÁS országos fogyasztóvédelmi főigazgatót, közölve: részünkről lezártnak tekintjük e visszás szegedi hatósági ügyet, mondhatnók, gubancot, ama reménnyel: a kézenfekvő tanulságát leszűri az általa vezetett hatóság! Arra pedig ígéretet tettünk:
A jövőben is regisztráljuk a fogyasztók jelzéseit, észrevételeit, közérdekű bejelentéseit, panaszait, meg a javaslatait, s azokról, meg a tárgybeli hatósági válaszokról, ha közérdeklődésre számot tartanak, beszámolunk a világhálós népújságunk, a FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG hasábjain! És azt is leszögeztük:
Amennyiben indokolt, korántsem ügyfélként keressük meg a fogyasztóvédelmi hatóságokat, hanem segítő partnerként, s a különféle kérdések kapcsán nem hiánypótlási felszólítást, vagy Végzést várunk, hanem pontos, hiteles, részrehajlás nélküli tájékoztatást a nyilvánosságra igényt tartó tudnivalókról!
VELKEI ÁRPÁD 2009. dec. 13.
ÍRJA, KÉRDEZZE, SZERKESSZE, OLVASSA a rendszerváltozás veszteseinek készülő VILÁGHÁLÓS NÉPÚJSÁGUNKAT, a FÜGGETLEN MAGYARORSZÁGOT! Internetes cím: www.fuggetlenmagyarorszag.hu E-mail cím: fuggetlenmagyarorszag@fuggetlenmagyarorszag.hu Levélcím: 6000 Kecskemét, Tinódi u. 6. B/IV/26.
|