|
„Legnagyobb cél pedig itt, e földi létben ember lenni mindég, minden körülményben.” (Arany János) |
|
A rendszerváltozás veszteseinek érdekvédelmi, közéleti, politikai hon-LAPJA
Nyomdai kiadását alapította: 1993-ban, az össztársadalmi érdekvédelmet országos hatáskörben ellátó társadalmi szervezet, a Független Népképviseleti Szövetség /FÜNÉSZ/, amely a mostani megjelenésnek is gazdája, s működteti a Civil Panaszügyi Szolgálatot. Az ehhez érkezett lakossági, egyéni-közösségi jelzések, észrevételek, közérdekű bejelentések, panaszok, pozitív, vagy negatív történetek, vélemények, meg konstruktív javaslatok és kérdések, illetve az ebbéli reagálások NYÍLT FÓRUMA e
VILÁGHÁLÓS NÉPÚJSÁG
Levélcím: 6000 Kecskemét, Tinódi u. 6. B/IV/26. E-mail cím: fuggetlenmagyarorszag@fuggetlenmagyarorszag.hu Főszerkesztő: VELKEI ÁRPÁD, aki
45 éve tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak, 36 éve pedig a Magyar Újságírók Országos Szövetségének /MÚOSZ/. Országos elnöke az idén 17 éves civil érdekvédelmi szervezetnek, a FÜGGETLEN NÉPKÉPVISELETI SZÖVETSÉGNEK /FÜNÉSZ/, vezetője az országos Civil Panaszügyi Szolgálatnak. Alapítója a Civil Parlamentnek és a Társadalmi Érdekegyeztető Tanácsnak /TÉT/. 12 éven át volt bírósági népi ülnök — |
|
Tájékoztatási feladataink teljesítései során igyekszünk mindig az igazat mondani, nem csak a valódit!
Terveink szerint, a feldolgozandó és közlendő esetek, információk zömét nem a mindenkori hatalom, a különféle intézmények, a politikai erők, a tőke, meg a médiumok rutinos levélírói, betelefonálói szűkösen behatárolható világából, illetve a „fecsegő felszín” köreiből, hanem a többségi „mélyből”, vagyis a rendszerváltozás vesztes millióinak soraiból szerezzük!
Hogy a társadalmi és gazdasági történésekről, tendenciákról — ezen belül pedig az eredményekről és hibákról — első kézbeli tényanyagaink, úgymond dokumentumaink legyenek, kérjük olvasóinkat:
ÍRJÁK, SZERKESSZÉK VELÜNK EGYÜTT e sajtókiadványt, a nép újságját! |
|
FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG |
|
SZEMTŐL SZEMBEN — Olvasói visszhang V.
E rovatunkban a szocializmus lebontása-szétrombolása következtében kárvallott és a többséget alkotó, eleddig csöndes milliók soraiból olyan állampolgárok szólalnak meg, akik az országunkban csaknem két évtizede zajló és egyre kilátástalanabb gazdasági-társadalmi folyamatokról alkotott véleményeiket, meg javaslataikat a továbbiakban már nem kívánják magukba fojtani, elhallgatni. |
|
Országunk gazdaságának és társadalmának az 1945 és 1990 közötti pozitív eredményeit felvillantó írásaink nyomán változatlanul sok helyeslő és egyetértő jelzést, észrevételt, kiegészítést kapunk azon olvasóinktól, akik már tudnak a világhálós népújságunk, vagyis a rendszerváltozás vesztesei részére készülő lapunk létezéséről. Ezúton is köszönjük e konstruktív visszhangot, amely folyamatosan szélesedő egységes gondolkodást sejtet!
Talán nem lehet véletlen, hogy legtöbbeknek a földterületekkel összefüggő tevékenységekről van sok mondanivalója, így hát ezekből közlünk figyelemre méltó lakossági reagálásokat az alábbiakban. Felhívjuk azonban a figyelmet, hogy ezúttal megjelennek a visszaemlékezésekben ama hibás cselekedetek is, amelyektől sajnos nem volt mentes a szóban forgó időszak.
A VILÁG ÉLVONALÁBA TARTOZOTT a kollektivizált magyar mezőgazdaság!
— A felszabadulást követő másfél évtized táján sorsfordítóan nehéz időket éltünk át, amikor, nem kis ráhatás után, arról kellett döntenünk, hogy a termőföldjeinket, az igavonóállatainkat, meg a földműveléshez szükséges különféle haszoneszközeinket a közösbe adjuk. Tehát nem annyira saját kezdeményezésre, inkább a politika akkori követelménye szerint cselekedtünk, ám remélve, hogy az erőink összefogásával mégis csak előbbre juthatunk. És így is történt. A hozzáértő, szorgos munkánk meghozta az eredményt, hiszen az elért munkaegységek már a kezdetkor is jól jövedelmeztek és hát ott volt még a háztáji területünk is, ami plusz hozamot jelentett — idézi emlékeit a Békés megyében lakó Feri bácsi, aki a nyolcadik X felé halad, s 1960-tól évtizedekig dolgozott a helyi termelőszövetkezet növénytermesztési üzemágában, először úgymond gyalogmunkásként, később pedig munkacsapat-vezetőként. Majd így folytatja:
Ha jól emlékszem az akkori adatokra, a 60-as évek elején összesen már több mint 1 millió parasztcsalád kereste kenyerét a hazai termelőszövetkezetekben, amelyek teljes birtoknagysága elérte a 10 millió katasztrális holdat. Nálunk először a négyzetes kukorica-vetés testesítette meg a korszerűséget. Ennek révén a növény minden oldalán lehetővé vált a gépi megmunkálás, s ez lényegében fölöslegessé tette a kézi-kapálást, később jött az aratógép, azután a kombájn, s mindenféle praktikus masina, amelyek a termelő- és a begyűjtő-munkát könnyítették meg. Ez a műszaki korszerűség döntően segítette a kiváló minőségű és jelentős mennyiségű termelési produktumok elérését. * — Ma is őrzök a fejemben pár fontos adatot, így az egyik szerint, a felszabadulás előtt összesen 7000 ezer traktor volt a magyar mezőgazdaságban, ám 1964 körül a számuk már jóval meghaladta a félszázezret — mindezt a Vas megyében lakó Pista bácsitól tudjuk, aki az erőgépek szerelmese volt, hiszen legelőször traktorállomáson dolgozott, később lett a falujuk közös gazdaságának vezető gépésze. A továbbiakban ezeket mondja:
Nemcsak a gépesítettség fokozása segítette a kitűnő terméseredményeink elérésért, de ama örvendetes tény is, hogy míg az 1940-as évek elején összesen 50 ezer tonna műtrágyát használt fel a magyar mezőgazdaság, 1964-ben ez a mennyiség már 1 millió 650 ezer tonna volt. Azután itt az öntözési adat: 1938-ban mindössze 14 ezer hektár kapott mesterséges locsolást, 1964-ben körülbelül 220 ezer hektár.
* — A mezőgazdasági szövetkezetek megerősödését számottevően szolgálta, hogy az állami közreműködés révén nagyon sok gazdaságban fejlesztették az állattenyésztést, például sertésfiaztatók, -hízlaldák, tehenészeti és baromfitenyésztő telepek, majd a tejüzemek és húsfeldolgozók létesítésével. A felvásárlókkal-átvevőkkel kötött szerződések pedig biztosították, hogy a különféle termékek eladásra kerüljenek. Nagy előrelépést jelentett, hogy rövidesen gyümölcsöző együttműködés jött létre a termelő-, értékesítő- és fogyasztási szövetkezetek között, amely szektorban már 60-as évek végén az aktív keresők egyharmada dolgozott — mondja a Hajdú-Bihar megyében lakó János, aki hosszabb időt töltött a tanácsi szakigazgatás mezőgazdasági területén. S még hozzáteszi:
A termelőszövetkezetekben foglalkoztatottak számára nagyon vonzó volt a humánus gondoskodás, ami abban nyilvánult meg, hogy szinte minden gazdaság gépjárművekkel szállította tagjait a földekre, s onnan vissza, a műszak végén mosdók, illetve fürdőhelyiségek vártak rájuk, az utcai ruháikat pedig öltözőszekrényben tárolhatták. Az is a fontos vívmányok közé sorolható, hogy a szövetkezetek zöme saját orvosi rendelőt működtetett, a kemény munkában megfáradt tagjaik kikapcsolódásáról a helyi kultúrotthonok, pihenéséről pedig a tsz-üdülők gondoskodtak. Végül megemlítendő itt, hogy a parasztemberek úgymond régi vágyaik megvalósulását tapasztalhatták az 50-es évek második felében hatályossá vált azon törvényerejű rendelet által, miszerint a tsz-tagokat is megilleti a széles körű társadalombiztosítás, következésképpen az öregségi, a rokkantsági és az özvegyi nyugdíj, valamint a haláleseti segély, nem utolsó sorban pedig az ingyenes egészségügyi ellátás.
* — Hogy a mezőgazdaságban termelt gabona, zöldség, gyümölcs, takarmány, meg az ott tenyésztett állatok minősége a lehető legjobb legyen, annak egyik garanciája volt az ezen ágazatban a 60-as évek elején kezdődött szocialista brigádmozgalom, amely nemes versengést jelentett, s ahol a sikerre vágyakozóknak a lehető legkiválóbbat kellett produkálniuk. Emellett gyakoriak voltak az ilyen célú belső vizsgálatok, a tanácsi szakhatósági, a szakminisztériumi és a népi ellenőrzések is — informál minderről a ma fővárosiban lakó Géza bácsi, aki közel 25 évig volt a vidék ezen ágazatának egyik népi ellenőre, aki még a következőket hangsúlyozza:
Nekem közvetlen rálátásom volt a tényekre, nevezetesen, hogy a kollektivizált magyar mezőgazdaság a különféle termékeivel nemcsak a hazai fogyasztók igényeit elégítette ki teljesen és igen magas nívón, de jelentős exportot is teljesített. Az pedig leplezetlen dicsekvésképpen közölhető: nemzetközi statisztikák által bizonyítottan a világ élvonalába tartozott a 80-a években a hazai mezőgazdaságunk és állattenyésztésünk, hiszen volt olyan esztendő, amikor az egy lakosra jutó búzatermelésben csak Kanada, hústermelésben csak Dánia, tyúktojástermelésben pedig csak Hollandia előzött meg minket.
Visszásságok, törvénytelenségek a jogalkalmazók hibájából
Köztudott, a tagosítások, vagyis a nagyüzemi területek kialakítása során maradtak földterületek egyéni használatban is. Erre lehetőséget teremtett a mezőgazdasági nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas területek kialakításáról szóló 1959. évi 29. számú törvényerejű rendeletet, amelynek 11. §-a így szól:
Tanyás vidéken az állami gazdaság és a termelőszövetkezet tábláit úgy kell kialakítani, hogy a tulajdonosok tanyái a táblán kívül maradjanak. A tanyához tartozó földterület 800-1600 négyszögölig a tanyák elhelyezésének megfelelően a földrendezésből ki kell hagyni és a tulajdonosok részére úthasználatot kell biztosítani.
Bármennyire is világos tartalmú e két mondat, lényegét nemigen szándékoztak komolyan venni a szövetkezetesítés egyes végrehajtói, például Jász-Nagykun-Szolnok megyében, ahol akadt olyan település, amelynek egyik lakója csaknem fél évtizedes harcot volt kénytelen folytatni azért, hogy végre birtokába vehesse a tanya menti egykori több holdnyi földterületéből a legalább 800 négyszögölnyit. A járási és megyei földhivatalt többször, valamint a járási hivatali elnököt és a megyei tanács elnökét is megjárt ügyben, az egyik hivatalos eljáró például úgy fogalmazott, hogy a gazdaság területébe beékelődött tanya.
Ezzel szemben pedig a valóság az, hogy a már század eleje óta ott lévő tanyát vette körül pár esztendeje az a bizonyos gazdaság, amely szervezőinek, vezetőinek esze ágában sem volt, hogy a jogszabály adta l holdat hagyjon meg a magántulajdonán gazdálkodni akaró családnak— derül ki mindez a birtokunkba került egyik dokumentumból. Amely bizonyítja, a környékbeli tagosítás végrehajtóit még az alkotmány 11. §-a sem túlságosan érdekelte, pedig így rendelkezik:
A Magyar Népköztársaság elismeri és védi a személyi tulajdont.
Az efféle, s korántsem ritka visszásságok, hibák másik formája, amikor a tagosított, de még a magántulajdonban lévő területekkel üzletelt a közös gazdaság, amely átadta a községbeli legjobb termőképességű birtokokat állami használatra, nyilván nem kis ellenértékként. Később pedig — az érintettekkel idejében nem közölt törvény felhatalmazás alapján — a tulajdonos földjét egyoldalúan és önkéntes felajánlás híján is, egyszerűen megváltotta. Ez szintén dokumentumokból derül ki, amelyek azt is tükrözik: az akkor uralkodó néphatalom súlyos mulasztása volt, hogy idejében és csírájában nem fékezte meg az efféle hivatali törvénytelenségeket!
A kollektivizálás másik neuralgikus pontjai egyes szakszövetkezeti közösségeknél érhetők tetten, amelyeknél a magángazdálkodás volt a domináló. A többnyire gyenge termőértékű földek esetében kevés volt a gazdálkodó bevétele is, ennek pótlására azonban kiötlötte, hogy a nem előírás szerinti pálinkafőzéssel és borkészítéssel könnyen pótolható a hiányzó jövedelem. A cefre cukrozása, főzése, meg a többi sajátos technológia hektószámra ontotta a tilos pálinkát és a hamisított bort, amelyekre volt kereslet a falusi kocsmákban, meg a városi lebujokban. E jogtalan haszonszerző, egészség-veszélyeztető tevékenységekkel szemben hébe-hóba felléptek a hatóságok, de a generális megszüntetésük ellen semmit sem tettek!
Bár a különféle szerkesztőségekbe küldött levelek eltitkolt aláírói gyakorta figyelmeztettek: „nagyfokú disznóságokat tapasztaltam, közügy, lépjenek azonnal akcióba”, de hát erre nemigen mozdult a sajtó. Kivéve a „Tanyabejáró” című könyv szerzője, egy kecskeméti szociográfus, Zám Tibor, aki a Szeszmesterek című írása első részét ekképpen fejezte be az 1970-es évek közepén:
„Ilyen ez a maszekvilág. Nevetséges, iszonyú és félelmes benne az erőtudatos túlérzékenység; amikor a jegenyefák azt hiszik magukról, hogy az égig nőnek. Mindenki tudja, hogy nem — de hátha mégis: megismerhetetlen a pénz hatalma.
Nagyon, de nagyon ideje volna már helyére tenni ezt a világot: hogy a félelem-káprázat ne hazudjon róka égig érő fákat az ember szemének.”
A tárgybeli második cikkét így zárta:
„Írásom végeztével tanácstalan vagyok. Nem tudom, kihez apelláljak. Az igazságügyi miniszterhez, hogy korszerűsíttesse már a fogócska szabályait? A belügyminiszterhez, hogy a közúti ellenőrzést az autók csomagterére is terjessze ki? A külkereskedelmi miniszterhez, hogy ne vétessen dollárért cukrot a lakosság étkezési szükségletén felül? A belkereskedelmi miniszterhez, hogy tiltsa meg a cukor nagy tételbeli eladását a kiskereskedelemben? A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhez, hogy termeltessen több hazai cukorrépát, mindenféle cukorigény kielégítésére? Az egészségügyi miniszterhez, hogy közegészség-védelmi meggondolásból sürgesse a zugfőzés visszaszorítását?...
Nem tudom, kinek mondjam, mint a névtelen levélíró, hogy „nagyfokú disznóságokat tapasztaltam”. Nem tudom, mint ahogy ő sem, kihez forduljak: „közügy, lépjenek azonnal akcióba”!
Meggyőződésem, a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság történelmi súlyú fontossága az által lesz még inkább hiteles, ha a hordalékáról sem hallgatunk!
Írta és szerkesztette: VELKEI ÁRPÁD
2008. dec.8.
ÍRJA, KÉRDEZZE, SZERKESSZE, OLVASSA a rendszerváltozás veszteseinek készülő VILÁGHÁLÓS NÉPÚJSÁGUNKAT, a FÜGGETLEN MAGYARORSZÁGOT! Internetes cím: www.fuggetlenmagyarorszag.hu E-mail cím: fuggetlenmagyarorszag@fuggetlenmagyarorszag.hu Levélcím: 6000 Kecskemét, Tinódi u. 6. B/IV/26.
|