„Legnagyobb cél pedig itt, e földi létben

     ember lenni mindég, minden körülményben.”

                                                                           (Arany János)

A rendszerváltozás veszteseinek érdekvédelmi, közéleti, politikai hon-LAPJA

 

Nyomdai kiadását alapította: 1993-ban, az össztársadalmi érdekvédelmet országos hatáskörben ellátó társadalmi szervezet, a

Független Népképviseleti Szövetség /FÜNÉSZ/,

amely a mostani megjelenésnek is gazdája, s működteti a Civil Panaszügyi Szolgálatot. Az ehhez érkezett lakossági, egyéni-közösségi jelzések, észrevételek, közérdekű bejelentések, panaszok, pozitív, vagy negatív történetek, vélemények, meg konstruktív javaslatok és kérdések, illetve az ebbéli reagálások NYÍLT FÓRUMA e

 

VILÁGHÁLÓS NÉPÚJSÁG

 

Levélcím: 6000 Kecskemét, Tinódi u. 6. B/IV/26.

E-mail cím: fuggetlenmagyarorszag@fuggetlenmagyarorszag.hu

Főszerkesztő: VELKEI ÁRPÁD, aki

 

45 éve tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak,

36 éve pedig a Magyar Újságírók Országos Szövetségének /MÚOSZ/.

Országos elnöke az idén 17 éves civil érdekvédelmi szervezetnek, a

FÜGGETLEN NÉPKÉPVISELETI SZÖVETSÉGNEK /FÜNÉSZ/,

 vezetője az országos Civil Panaszügyi Szolgálatnak.

Alapítója a Civil Parlamentnek és a Társadalmi Érdekegyeztető Tanácsnak /TÉT/.

12 éven át volt bírósági népi ülnök —

Tájékoztatási feladataink teljesítései során igyekszünk mindig

az igazat mondani, nem csak a valódit!

 

Terveink szerint, a feldolgozandó és közlendő esetek, információk zömét nem a mindenkori hatalom, a különféle intézmények, a politikai erők, a tőke, meg a médiumok rutinos levélírói, betelefonálói szűkösen behatárolható világából, illetve a „fecsegő felszín” köreiből, hanem a többségi „mélyből”, vagyis a rendszerváltozás vesztes millióinak soraiból szerezzük!

 

Hogy a társadalmi és gazdasági történésekről, tendenciákról — ezen belül pedig az eredményekről és hibákról — első kézbeli tényanyagaink, úgymond dokumentumaink legyenek, kérjük olvasóinkat:

 

ÍRJÁK, SZERKESSZÉK VELÜNK EGYÜTT e sajtókiadványt, a nép újságját!

FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG

 

SZEMTŐL SZEMBEN

— Olvasói visszhang III.

 

E rovatunkban a szocializmus lebontása-szétrombolása következtében kárvallott és a többséget alkotó, eleddig csöndes milliók soraiból olyan állampolgárok szólalnak meg, akik az országunkban csaknem két évtizede zajló és egyre kilátástalanabb gazdasági-társadalmi folyamatokról alkotott véleményeiket, meg javaslataikat a továbbiakban már nem kívánják magukba fojtani, elhallgatni.

A feltételezéseinknél is több olvasónk reagált az első 3 éve terv-ről szóló írásunkra, amellyel kapcsolatosan személyes találkozások során gyűjtöttük össze a véleményeket. Ezek egyik sarkalatos összegzése: megdöbbentő, hogy a kapitalista-kizsákmányoló rendszerünk szellemi elitje milyen fáradhatatlan elszántsággal írja át és értékeli újra a közelmúltbeli történéseinket! Itt az egyik gyakorta használt módszer a jelentős esemény jelentéktelenné degradálása, a másik, hogy a kevésbé fontos epizódból fabrikálnak mérvadót, a harmadik megoldás pedig az élet akkori pozitív alakulása konkrét adatainak, tényeinek részleges, netán teljes elhallgatása.

 

Utóbbiakat igazolják többi között az 1990-es évek közepétől használatos tankönyvek, amelyek alig, vagy egyáltalán nem említik meg az 1947 nyarától megindult 3 éves népgazdasági terv célkitűzéseit, s azok határidő előtti teljesítését, illetve alapvető fontosságát.

 

Ha a ma uralkodó politika igyekszik is felejtetni e vonatkozásban, az emberek, közöttük az egykori szereplők, vagyis a tanúk beszélnek. Emlékezéseik nyomán tesszük közzé az alábbiakat:

 

NAGYARÁNYÚ ORSZÁGÉPITÉS

az első hároméves terv időszakában

 

SÁROSD ma körülbelül 3 és fél ezres lélekszámú helység, Fejér megye mezőföldi térségében. 1945 előtt a grófok birtoka volt ez a terület, ahol rengeteg cseléd dolgozott, kemény munkát végezve, mégis kevés juttatásért. Akkoriban arrafelé azt volt az úri gyakorlat, hogy aki mezőgazdasági munkásnak jelentkezett, még az aratás kezdete előtt le kellett kaszálnia ingyenesen 5 holdnyi szálastakarmányt. Hát volt, akiknek nem tetszett ez a módszer, de a csendőrpofonokkal jobb belátásra bírták őket. Az ilyetén elhallgatottak egyik hozzátartozója István is, aki ezeket idézi fel:

 

Házépítési kölcsön, fúrott kút

 

— Sokakkal együtt, a családunk is nagy szegénységben élt a felszabadulást követően, de 1947 után, a 3 éves terv keretében mi is kaptunk házépítési kölcsönt, amiből végre saját otthont teremthettünk. Ezen összeget húsz év alatt kellett visszafizetni.

 

Ez a támogatás az egyéni problémákat igyekezett megoldani, de volt olyan intézkedés akkor, mint például a fúrott kút létesítése, amelynek az egész község lakossága örült, hiszen végre jó ivóvízhez juthatott.

 

*

KERTA Veszprém megye kisalföldi Marcal-medencéjében lévő kistelepülés, ma mindössze néhány száz lakossal. E terület sokáig a Zichyek birtoka volt. A földosztáskor több mint száz nincstelen család jutott saját termőterülethez. Hogy mi történt az új gazdákkal később, arról így tudósít László:

 

160 holdnyi állami földjuttatás

 

 

— Az új gazdák, akik kevésbé rendelkeztek szakértelemmel, a téli időszakban tartott gazdasági képzéseken, az úgynevezett ezüstkalászos tanfolyamokon vettek részt, hogy elsajátítsák a földművelés, a növénytermesztés, az állattenyésztés legfontosabb tudnivalóit, amelyekből már az első kurzuson közel 70-en vizsgáztak sikeresen.

 

Azután jött a 3 éves terv programja, amely a mezőgazdaság fejlesztését is szolgálta. Itt nálunk például oly módon, hogy az 1949 nyár végén megalakult Vörös Csillag Termelőszövetkezet a közel 100 holdjához még plusz 160 holdnyi földet kapott az államtól. Az így megnagyobbított közös birtokon végzett becsületes, szorgalmas munka hamarosan meg is hozta az eredményét, hiszen már 1950 tavaszán 200 férőhelyes hizlaldát, valamint sertésfiaztatót létesített a közös gazdaság. Amely begyűjtési versenyre hívta ki a szomszédos Zalavár községet. Az ebbéli vetélkedő augusztus 20-án kiosztott legszebb jutalmát a kertaiak érdemelték ki.

 

*

 

MADARAS-on, amely Bács-Kiskun megyében van, körülbelül háromezren laknak. Viszontagságos a múltja. Például a törökök kiűzésekor a település elpusztult. 1712-ben  az Osztroziczky  család kapta adományként, majd elzálogosította és 1751-ben eladta a Latinovics családnak, amely a század vége felé kezdte meg a betelepítést. 1919 márciusa és 1921 augusztusa között a Szerb-Horváth-Szlovén Királyság megszállása alatt állt. A továbbiakban történtekről Ági néni az informátorunk:

 

Mezőgazdasági hitel, gépállomás, vásártér

 

— A Horthy világban nálunk is a nagybirtok terpeszkedett. Kastélyok előtt hajlongtak, hintók elől tértek ki, parkokat kerültek el, kerítések mentén sunyítottak, vadászterületeken húzták össze magukat az itteni emberek, érezve bőrükön a környék urai puskasörétjeinek ütéseit.. A kommenciós, vagyis az éves szerződésű cselédek meg szinte éjjel-nappal dolgoztak, éhbérért, olykor hidegben is mezítláb járva és újabb munkaalkalomért tolongva. S ha kaptak, néha nem volt benne köszönet. Egyik eset erről:

 

A nagycsaládos cselédnek meghalt egyik gyermeke. Kocsi és pénz híján a szülők karjukba fogva vitték a koporsóba tett kicsit az öt kilométerre lévő temetőig, ahol megásták a sírt, elföldelték halottjukat, s utána siettek vissza dolgozni, mert a gazdájukat a munkájuk érdekelte, nem a bánatuk.

A felszabadulás utáni földosztás hozott új levegőt e kis faluba is, ahol több mint 700 család kapott megközelítőleg 2800 katasztrális hold földet. Hamarosan kialakult itt is az új gazdák közössége, amely nem maradt magára. A különféle segítőakciók döntő elemei voltak a mezőgazdasági hitelek, amelyeket százak vettek igénybe. E támogatások termelési biztonságot adtak.

 

1949-ben alakult meg az első termelőszövetkezet Dózsa néven, majd nemsokára követte a másik, a Kossuth is. Ez évben mintegy negyedmillióból gépállomás épült, 16 traktor segítette a földművelők munkáját, megvédve így őket az igauzsorától, vagyis attól, hogy a különféle mezőgazdasági eszközökkel rendelkezők az elvállalt munka elvégzésének fejében nagyon megkopasszák a megbízókat. Fontos megemlíteni, hogy a hároméves terv idején vásárteret kapott a településünk, amelynek összes mélyfúrású kútját is rendbe hozták.

 

*

 

FEDÉMES mintegy fél ezer lakosú község Heves megyében. A török hódoltság idején többször elnéptelenedett, Eger 1596-os ostroma után gazdátlan lett, majd a Bük család érdekeltségébe került, onnan pedig az egri püspökséghez. Helyi megélhetést nem biztosított a település, ahonnan tavaszonként a messzi vidékre mentek el jó hat hónapra a férfiak az uradalmakba summásnak, hogy a család kenyerét megkeressék.  Mindössze körülbelül ötven helyi lakos talált munkát a környékbeli bányában, de annak komoly ára volt, az oda-vissza napi 30 kilométeres gyaloglás. Az 1945-öt követő változásokról az ott lakó Irénkétől értesülünk:

 

Telefonbekötés, 20 új ház

 

— Szinte történelmi súlyú dolgok következtek be a kisközségünkben, hiszen az aktív korú lakosság több mint fele kapott állandó, sőt, három műszakos munkát a térségbeli Somsály, Ózd, Borsodnádasd és Egercsehi bányáiban, ahová a gépkocsi vitte, s onnan gépkocsi hozta is haza az embereket. A többiek a helyben megalakult Új Élet Termelőszövetkezeti Csoportban találtak pénzkereseti lehetőséget.

 

A 3 éves terv során kapott telefonbekötést az eleddig minden gyors kapcsolati lehetőségtől elzárt községünk, ahol ugyanezen időszakban az állami segítségnyújtás révén húsz új ház is épült.

 

*

 

TÓSZEG, a nem egészen 5 ezer lakosú község, Jász-Nagykun-Szolnok megyében található, a Tisza jobb partján. Az ottani emberek jó része 1945 előtt a Harkányi báró, a Neppel kormányfőtanácsos és a Szapáry gróf több ezer holdjain cselédkedett. Ez a hatalmas terület a felszabadulás követően került felosztásra, s az egykori úri birtokon rövidesen megindult a boldog új tulajdonosok termelő munkája. A családok egy részének földszeretetét mi sem bizonyította jobban, hogy más nem lévén, a maguk húzta ekével szántottak, s reggelenként a község apraja-nagyja ásóval, meg kapával ment dolgozni, a termőterületekre.  A nagybirtokok felosztását követően hamarosan megkezdődtek az építőanyag-igénylések is.

 

Az új élet további helyi jeleiről, tényeiről ezeket mondja János, aki hosszú évtizedek óta parasztember:

 

Villany, óvoda, tetőcserép-üzem, vágóhíd

 

— Az elavult uradalmi épületek lebontása során nyert építési anyagokat szétosztották azok között, akiknek nem volt fedél a fejük fölött, így nem sok idő elteltével már szinte gomba módra szaporodtak az új lakóházak községünkben. Ahol az állattenyésztés is gyorsan fellendült, hiszen a környékbeli több ezer holdas legelők, kaszálók alkalmasak voltak jószágok tartására. Más vidékről hoztunk teheneket, birkákat, kecskéket, sertéseket, juhokat, a Pusztakengyelen lévő szovjet tüzérségi hadtáptól pedig ménesbeli lovak is érkeztek hozzánk.

 

Életkörülményünk gyökeres újjáalakulását jelentette, amikor a hároméves terv során bevezették a villanyt a település házaiba, majd óvoda építésére, valamint tetőcserép-üzem és vágóhíd létesítésére került sor. A szintén megalakult fölművesszövetkezet pedig traktorokat szerzett be, hogy azzal segítse az újgazdák földjeinek olcsó megművelését. Egyébként errefelé munka volt bőven, hiszen a közelünkben működő Szolnoki Cukorgyár, valamint a nemsokára felépült Tiszamenti Vegyiművek, amely műtrágyát állított elő, sok embert foglalkoztatott.

 

*

 

SZENTES-en körülbelül 31 ezer ember él. A kiterjedt  határú tanyás település csaknem ezer éves múlttal rendelkezik. Már I. Géza király adományozási programjában is szerepel. A török hódoltságkor szinte elnéptelenedett, majd a Rákóczi szabadságharc idején a kurucoknak és a labancoknak szolgált szálláshelyül. Később a császári seregek élelmezési központja lett, ami segítette a fejlődését. 1730-ban már három országos vásártartási engedélye volt és ismét mezővárossá vált. 1775-ben házasság következtében került a gróf Károlyiak tulajdonába. 1836-ban az országban másodikként megkötött  örökváltsági szerződéssel mentesült a feudális kötöttségektől.  1883 és 1950 között Csongrád megye székhelye.  A településről szóló további tudnivalókat Géza bácsitól tudjuk meg:

 

Öntözőrendszer, 25 km-nyi járda, tüdőszanatórium, hűtőház, tanyai iskolák

 

— A szentesi nyomort hosszú időn át a kubikusok több ezres serege testesítette meg. Harcuk fel fellángolt már a század elejétől kezdődően és ismétlődött a Horthy rendszer végéig. Nagyon sok volt a pár holdas szegény, a harmincas évek végén pedig még mindig 6 ezer főt számláltak a földnélküli nincstelenek. A másik világháborúban a fasiszták felrobbantották a város büszkeségét, a Tisza-hidat, s ekkor minden helyi lakos kiábrándult a „művelt” németekből. A felszabadulás után megkezdődött a település lázas, lüktető élete.

 

A földosztáskor legalább 1000 család lett új birtokos. De ott voltak még az egykori malomtulajdonosok, téglagyárosok, nagygazdák is, akiknek nem volt kedvére ezen átalakulás, amiből afféle osztályharci csetepaté kerekedett. Végül is az igazi életváltozás akkor következett be, amikor  államosításra került a Zsoldos-malom, a kenyérgyár, a baromfifeldolgozó és a többi üzem, ahol egyre több ember számára adtak biztos megélhetést jelentő munkát.

 

Majd jött a három éves terv, amelynek révén a város több mint 50 milliós beruházással gyarapodott, s ekkor teljesen megszűnt a munkanélküliség. A nagyarányú programok végrehajtása többi között megvalósult a 4000 holdnyi bolgárkertészkedéshez és a néhány százholdnyi rizstermesztéshez szükséges öntözőrendszer, kiépült összesen 25 kilométernyi járda, ezzel például a felsőparti, a hékédi és az oncsatelepi sártengerben megnyíltak a közlekedés lehetőségei. A helyi kórház új tüdőszanatóriummal gazdagodott, önálló konyhát, élelmiszer-raktárat és autógarázst kapott, kibővítésre került a baromfifeldolgozó hűtőháza, ám az állami támogatásból a tanyai iskolák kibővítésére is futotta. 1949-től pedig megindult a szövetkezeti mozgalom ebben a városban is.

 

*

GÁDOROS-on, a Békés megyei településen több mint négyezren élnek ma. A település első írásos emléke szerint valaha a híres törökverő, Hunyadi János szentandrási uradalmához tartozó puszta volt. Betelepítése az 1800-as évek elő felében kezdődött meg egy vidéki földesúr jóvoltából, akinek elege volt abból, hogy a birtoka művelésére távolról kellett munkásokat toboroznia. Legelőször harminc család települt itt le, s a számuk később gyarapodott. A 48-as szabadságharcban 18 helyi lakos vett részt, az első világháborúban 150 gádorosi veszítette életét az úri Magyarországért. A földbirtokosok kíméletlen munkakövetelményei, valamint a „nagylelkűen” kimért ínség-ebédjei, tehát a rosszul tápláltság megtépázta a dolgozó emberek és gyermekeik egészségét, így azután tizedelte a népet a tbc, s az emiatti elhalálozás az 1900-as évek fordulóján itt volt a legmagasabb arányú a megyében. A lakosság zöme e településen napszámos, vagy törpebirtokos volt. De mi történt 1945 után? A kérdésre az idős Károly bácsi így válaszol:

 

Csökkent az elhalálozások és nőtt a születések száma

 

— A felszabadulás után két esztendőben csaknem kétezer hold föld került kiosztásra mint egy 700 család között. Többé már nem robotoltak az emberek a régi földesurak, a Wolfingerek, a Wernerek és a Spilkák földjén, hanem a magukét művelték kitartással, szorgalommal.  Ez után következett a házhelyek kiosztása is. A dolgozó és ily módon gyarapodó új földtulajdonosok mind nagyobb számban kezdtek hozzá a korszerű, több szobás, konyhás és fürdőszobás otthonaik építéséhez. Következésképpen a nyomor és a szegénység fokozatosan kezdett eltűnni a településről, ami korábban „híressé” tette.

 

A 3 éves terv idején nemcsak az emberek kaptak támogatást a különféle céljaik eléréséhez, de gondoskodás történt az egészségvédelmet segítő intézményrendszer létrehozására is. Az ebből adódó szolgáltatás keretében a várandós anyákat rendszeresen vizsgálták, a csecsemőket hetente is, havonként volt szem-, orr-, gége- és tüdő-szakellenőrzés, majd a községi szülőotthon létesítése is nagy vívmányt jelentett. Mindezek eredménye az lett: míg 1945-ben 88-an, 46-ban 78-an, 47-ben 64-en, 48-ban 73-an, 49-ben 42-en , 50-ben 51-en haltak meg, addig 1945-ben 93-an, 46-ban 100-an, 47-ben 101-en, 48-ban 130-an, 49-ben 155-en, 50-ben pedig 163-an születtek. Mindez arra bizonyság, a nép állama segítségével az állampolgárok olyan kedvező helyzetbe jutottak, hogy a születendő gyermekeik részére is biztos jövőben gondolkodhattak.

 

*

 

Nos, a teljességre törekvés nélkül ezúttal csupán hét település adataival próbáljuk bizonyítani, mi minden jót tett országunkkal és annak lakosságával a tervszerű pénzbeli támogatás rendje 1947 és 1950 között, amelyet ma elhallgatnak a hivatali nyilvánosság szereplői, meg a szellemükben működő sajtóbéli emberek.

 

A 3 éves terv csak a nehézipari beruházásokra 6 és fél milliárd forintot fordított, de jelentős volt a könnyűipar, a mezőgazdaság, valamint a szociális és a kulturális terület fejlesztésére felhasznált összeg is. A felelősségteljes és pontos munkavégzés révén e program határidő előtt, vagyis 2 év és 5 hónap alatt teljesült. És az eredmények?

 

1949 végén az ipari termelés egésze 40 %-al volt magasabb az 1938. évi színvonalnál, a munka termelékenysége az 1947. évi kétszeresét tette ki, a mezőgazdasági termelés pedig megközelítette a háború előtti szintet. A tervidőszak végén a munkások reálbére meghaladta az utolsó békeév reálbér szintjét, a parasztság fogyasztása elérte a munkások és alkalmazottak 90 %-ának fogyasztását, a munkanélküliség fenyegető réme pedig végleg megszűnt.

 

Írta és összeállította: VELKEI ÁRPÁD

 

Szerkesztői megjegyzés:

 

A történelmünk említett és a mának némi hasznos tanulságot is jelenthető eseményeivel kapcsolatosan a megelőzőkben ismertetett adatok, ténysorok, amelyek lakossági visszaemlékezéseken és az ismert szakirodalmi dokumentumokban foglaltakon alapulnak, nem ama célt szolgálják, hogy vitát gerjesszenek a mostani ilyetén álláspontokkal, hanem egyfelől segítik az úgymond magán-visszatekintések egyféle rendszerbe foglalását, másrészt a vonatkozó tudnivalók széles tárházát  biztosítják azokkal szemben, akik a múltunk  azon darabjait  igyekeznek homályban tartani, elhallgatni, később esetleg letagadni, amelyek a saját kútfejük révén kifundált, kapitalista szemléletű történelmi felfogásaikba nem illeszkednek bele!

 

2008. dec.2.

 

ÍRJA, KÉRDEZZE, SZERKESSZE, OLVASSA

a rendszerváltozás veszteseinek készülő

VILÁGHÁLÓS NÉPÚJSÁGUNKAT,

 a

FÜGGETLEN MAGYARORSZÁGOT!

Internetes cím: www.fuggetlenmagyarorszag.hu

E-mail cím: fuggetlenmagyarorszag@fuggetlenmagyarorszag.hu

Levélcím: 6000 Kecskemét, Tinódi u. 6. B/IV/26.