„Legnagyobb cél pedig itt, e földi létben

     ember lenni mindég, minden körülményben.”

                                                                           (Arany János)

A rendszerváltozás veszteseinek érdekvédelmi, közéleti, politikai hon-LAPJA

 

Nyomdai kiadását alapította: 1993-ban, az össztársadalmi érdekvédelmet országos hatáskörben ellátó társadalmi szervezet, a

Független Népképviseleti Szövetség /FÜNÉSZ/,

amely a mostani megjelenésnek is gazdája, s működteti a Civil Panaszügyi Szolgálatot. Az ehhez érkezett lakossági, egyéni-közösségi jelzések, észrevételek, közérdekű bejelentések, panaszok, pozitív, vagy negatív történetek, vélemények, meg konstruktív javaslatok és kérdések, illetve az ebbéli reagálások NYÍLT FÓRUMA e

 

VILÁGHÁLÓS NÉPÚJSÁG

 

Levélcím: 6000 Kecskemét, Tinódi u. 6. B/IV/26.

E-mail cím: fuggetlenmagyarorszag@fuggetlenmagyarorszag.hu

Főszerkesztő: VELKEI ÁRPÁD, aki

 

45 éve tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak,

36 éve pedig a Magyar Újságírók Országos Szövetségének /MÚOSZ/.

Országos elnöke az idén 17 éves civil érdekvédelmi szervezetnek, a

FÜGGETLEN NÉPKÉPVISELETI SZÖVETSÉGNEK /FÜNÉSZ/,

 vezetője az országos Civil Panaszügyi Szolgálatnak.

Alapítója a Civil Parlamentnek és a Társadalmi Érdekegyeztető Tanácsnak /TÉT/.

12 éven át volt bírósági népi ülnök —

Tájékoztatási feladataink teljesítései során igyekszünk mindig

az igazat mondani, nem csak a valódit!

 

Terveink szerint, a feldolgozandó és közlendő esetek, információk zömét nem a mindenkori hatalom, a különféle intézmények, a politikai erők, a tőke, meg a médiumok rutinos levélírói, betelefonálói szűkösen behatárolható világából, illetve a „fecsegő felszín” köreiből, hanem a többségi „mélyből”, vagyis a rendszerváltozás vesztes millióinak soraiból szerezzük!

 

Hogy a társadalmi és gazdasági történésekről, tendenciákról — ezen belül pedig az eredményekről és hibákról — első kézbeli tényanyagaink, úgymond dokumentumaink legyenek, kérjük olvasóinkat:

 

ÍRJÁK, SZERKESSZÉK VELÜNK EGYÜTT e sajtókiadványt, a nép újságját!

FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG

 

NYÍLT FÓRUM

Kérdezzen—Válaszolunk

Mit tudhatunk manapság a közelmúltbeli történelmünk olyan agyonhallgatott jubiláris eseményeiről, mint az első hároméves terv, vagy a proletárdiktatúra kezdete?

ÍRJA, KÉRDEZZE, SZERKESSZE, OLVASSA

a rendszerváltozás veszteseinek készülő

VILÁGHÁLÓS NÉPÚJSÁGUNKAT,

 a

FÜGGETLEN MAGYARORSZÁGOT!

Internetes cím: www.fuggetlenmagyarorszag.hu

E-mail cím: fuggetlenmagyarorszag@fuggetlenmagyarorszag.hu

Levélcím: 6000 Kecskemét, Tinódi u. 6. B/IV/26.

A rendszerváltozás vesztesei sorából egyre többen közlik szerkesztőségünkkel abbéli sajnálatos tapasztalataikat, hogy a hazánk gazdaságát és annak lakossága többségét immáron 18-20 éve óhatatlanul és szinte következetesen tönkre tevő kapitalista-kizsákmányoló éra haszonélvezői szűnni nem akaró hévvel értékelik át, festik újra a közelmúltbeli történelmi múltunkat is, amely fondorlatos célú műveletek egyik bevált eszköze lett az elhallgatás. Olvasóink úgy látják, az ebbéli ravasz módszer lényege: a szocializmus 40 esztendejének az építést, gyarapítást bizonyító tényeit — előre megfontolt szándékkal — összeszűrik a sajnos, akkor sem szűkölködő bajokkal, hibákkal, s eme keverék jellemzésére kitalált átkos jelző hatásának fokozását célzandó, egyetlen szót sem szólnak, írnak  az említett kor ma már jubileumi távlatú legjelentősebb gazdasági, vagy politikai programjairól, döntéseiről, így módon segítve beborításukat a feledés homályával. Csakhogy mindez a butuláshoz vezető út, s ha az ott járó állampolgárokban mélyül a tudatlanság, még inkább kiszolgáltatottabbakká válhatnak minden vonatkozásban. Hogy e szörnyűséges helyzet ne következzék be, a bennünket felkeresők arra kérnek, világhálós népújságunk tájékoztasson röviden arról:

 

Miért volt szükség több mint 60 évvel ezelőtt az első három éves tervre, s az mit hozott,  meg a proletárdiktatúra kezdetét jelentő pártegyesülésre és az mivel járt?

 

Mielőtt eme összetett kérdésekre válaszolnánk, el kell mondanunk, hogy az iménti felvetésekkel szinte teljesen megegyezik a FÜNÉSZ Civil Panaszügyi Szolgálat-ához hosszú ideje érkező lakossági jelzésekből, észrevételekből, közérdekű bejelentésekből és panaszokból leszűrhető közös álláspont, miszerint:

 

A hazai rendszerváltozásunknak korántsem valamiféle felbecsülhetetlen tömegű népmozgalom volt a kiötlője és végrehajtója, hanem az akkori nomenklatúra párt- és állambéli, valamint gazdasági arisztokratáinak, meg a háttérben a hozzájuk csatlakozó,  jórészt  ismeretlenül feltűnő,  ügyeskedésre, meg spekulációra hajlamos  emberek szűkös csoportjai, akik célul tűzték ki, hogy a demokrácia, meg a  szabadság  behízelgő jelszavait  harsogva, jórészt a saját vagyonuk gyarapítására fogják magánosítani a 40 évnyi kollektív  élet során felhalmozott javakat! S e hatalmas méretű munkához megnyert értelmiségi elit pedig létrehozott olyan ideológiát, amelynek következményeként, a korábbi fehérből szürke, esetleg fekete, a régi feketéből pedig világos, vagy fehér van fabrikálva!

 

Ez utóbbiakból pedig az tükröződik, hogy ami velünk az elmúlt 30-60 éve, vagy még régebben történt, azok úgymond piacosított és alternatív termékként, vagyis értékelve vannak elénk tárva, s ez annyit jelent, hogy valakik, állítólag a zsebükben a bölcsek kövét hordva, a mi egyéni benyomásainktól függetlenül, vagy azok ellenére jelentették ki: a múltunkra vonatkozóan ezek a jó dolgok, azok pedig a rosszak! S merthogy kitalálták és meghonosították az „átkos” fogalmát is, így lényegében eme jelzővel kapcsolhatták össze mindazon történéseket, amelyek a második világháború végétől, s a szerintük az 1945-ös orosz megszállástól kezdve, az 199l-es katonai kivonulásokig bekövetkeztek Magyarországon. Ahol – megfogalmazásuk szerint — megfélemlítésben, korlátozottságban, szinte üldöztetésben szenvedett mindenki, kötelezően igazodva a párthatalmi ukázokhoz, amelyeknek részei voltak az elégedetlenek internálásai, börtönökbe zárásai, vagy éppen a szabadságra törekvők véres likvidálásai is.

 

Nos, ha mindezek előrebocsátása után azt akarjuk megtudni, hogy mikor, meg miért volt, illetve milyen eredménnyel járt a kérdésben említett és az idős emberek által is megélt első hároméves terv, arról mélyen hallgat például a középiskolásoknak szánt, a 42824/1993.VIII. számon engedélyezett történelem  tankönyv is. Ebből pedig az a konklúzió vonható le, hogy a múltunk e fejezetét véglegesen törölni óhajtják az új rendszerünk korifeusai.

 

*

 

Hogy ne adjunk nyerési lehetőséget az újkori ebbéli cenzúrának, ezúton adjuk közre az e vonatkozásban ismert információkat:

 

Talán kezdjük a tényekkel: az országunk nácizmus alóli felszabadítását követően, 1945. évi november 4-ei országos választásokon öt párt, a csaknem két évvel későbbi, az 1947. augusztus 31-ei szavazásokon pedig 10 párt jutott be a Magyar Országgyűlésbe. Ezek után talán mondani sem kell, hogy azt a bizonyos szekeret akkor is ennyi felé próbálgatták húzogatni a különféle politikai erők. Döntően persze a bal- és a jobboldal csatározott egymással, vagyis a közösségi értékrendű élet megteremtésének igénye állt szemben a magánvilág megőrzésének, konzerválásának szándékával.  A különféle érdekharcok ellenére nagy-nehezen megindult a földreform végrehajtása, amelynek során a nagybirtokrendszerhez tartozó több mint 5 millió holdnyi területet osztottak szét közel 700 ezer parasztcsalád között. Majd következett a szénbányák és a nagyobb ipar üzemek  köztulajdonba vétele.

 

Legnagyobb vita a bankok sorsa körül kerekedett, hiszen a jobboldal görcsösen ragaszkodott a részére gazdasági háttérül is szolgáló pénzintézeti magánszektorhoz, míg a másik fél következetesen hangsúlyozta, a szétforgácsolt bankok az anyagi eszközöket is szétforgácsolják, ami egyáltalán nem segíti az előrejutást.

 

A pártok dűlőre nem jutó polémiáiba a társadalom is bekapcsolódott, 47 tavaszán a dohánygyári munkások rövid sztrájkkal követelték a banki államosítást, később ugyanezért szálltak síkra a textilesek és az építők, majd a Szakszervezeti Tanács foglal állást ugyanígy, amire később a Gazdasági Főtanács is rábólintott.

 

A különféle intézkedések ugyan enyhítették a háború okozta problémákat az országban, de hogy a károk helyreállítása, valamint a lakosság életszínvonalának a 45 előtti szintre történő emelése  szervezetten  és egy megadott határidőn belül történjen, szükséges volt átfogó nagy programra, s ez volt az általánosan támogatott  első hároméves terv, amelyet a kisgazdapárti Dinnyés Lajos vezette kormány indított el 1947. augusztus 1-én. A több mint 6 és félmilliárdnyi beruházási terv nem egészen két és fél év alatt, vagyis 1949. végéig teljesült. Az eredményei:

 

1949-ben a gyár- és bányaipari termelés már 37 %-al volt magasabb, mint 1938-ban, a mezőgazdasági össztermelés megközelítette az 1934-38-as évek átlagát, a vasút helyreállítása befejeződött, a program legfontosabb következményeként pedig megszűnt a munkanélküliség.

 

Ez hát az első népgazdasági terv hozadéka, amelyet bizony nagy hiba elhallgatni a diákok, a jövő nemzedéke előtt, s még nagyobb hiba tagadni azokkal szemben, akik akkor felnőttként talán maguk is közreműködői voltak e nagyszabású népgazdasági program megvalósításának!

 

*

 

Ami az olvasóink által szóba hozott pártegyesülési ügyet illeti, annak okait leegyszerűsítően, szeletív módon ekképpen ismerteti az említett tankönyv:

 

1947 őszétől a kommunisták egyre hevesebb támadásokat intéztek a demokratikus eszményeik mellett kitartó szociáldemokrata vezetők ellen, s őket 1948 elején puccsszerűen távolították el az élről a kommunistabarát szocdem-vezetők. Ezt követően, 1948. júniusában pedig megrendezésre került az úgynevezett egyesülési kongresszus, ahol megalakult a Magyar Dolgozók Párta, amelynek elnöke Szakasits Árpád, főtitkára Rákosi Mátyás lett.

 

Íme hát az említett múltbéli történet mostani interpretációja, ha úgy teszik, értékrendi kínálata.

 

És most nézzük meg, hogy e vonatkozásban mit tartalmaznak a korábbi ismereteink:

 

A 45-öt követően megindult államosítások már ott tartottak 1948 tavaszán, hogy a nagybankok után, a l00-nál több embert foglalkoztató ipari üzemek is társadalmi tulajdonba kerültek. Mindezek persze komoly feszültséget okoztak azok körében, akiket személy szerint érintett a korábbi magántulajdonuk kisajátítása. Az ő képviseletüket a politikában a jobboldal látta el, amely által keltett viták naponta behálózták a közéletet, nehezítve ezzel a hároméves terv feladatainak realizálását. Emiatt a lakosság egyes köreiben is bizonytalanság támadt a többpárti berendezkedés pozitívumságát illetően, amelyekre döntően a baloldali erők fókuszáltak, közöttük a munkáspárti szociáldemokraták, akiknek tagságából egyre többen áramlottak át a kommunista pártba, előre vetítve a leendő egyesülés szükségességét.

 

A Szociáldemokrata Párt 1948. február 18-ai nagy-budapesti összvezetőségi ülése is foglalkozott e témával, ahol lemondtak a vezetőségi tisztükről a jobboldali tagok. /Vagyis a demokratikus eszményeket hirdetők, mármint ahogy erről a mai olvasatban értesülünk./

 

A Szociáldemokrata Párt 1948. március 6-8-án ülésező XXXVI. kongresszusa az alábbiakra utasította a megválasztott új  vezetőségét:

 

„Haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat a Magyar Kommunista Párt vezetőségével az egységes munkáspárt megalakításához még szükséges ideológiai, politikai, szervezeti feltételek megteremtése céljából. E tárgyalások eredményeképpen gondoskodjék az új pártvezetőség arról, hogy mielőbb rendkívüli kongresszus hívassék össze a munkásosztály egységes pártjának megalakítására.”

 

Ezen állásfoglalást a kommunista párt Politikai Bizottsága már a március 11-ei határozatában üdvözölte és elfogadta. Ezt követően kezdetét vették a gyakorlati intézkedések, így megalakultak és dolgozni kezdtek az üzemi és területi egységbizottságok, amelyek az egyesülést voltak hívatva előkészíteni. A pártok egyesítő konferenciái a fővárosban és vidéken folyamatosan zajlottak.

 

Az egyesülést végül is a Magyar Kommunista Párt IV. és Szociáldemokrata Párt XXXVII. Kongresszusa határozatban mondta ki 1948. június 12-én, s még ugyanezen a napon megkezdődött az egyesült politikai erő, vagyis a Magyar Dolgozó Pártja I. kongresszusa. E döntéssel a proletárdiktatúra jött lére, ama céllal — mint az a programnyilatkozatban is benne foglaltatik —, hogy megszilárdítsa a népi demokráciát, felszámolja a kizsákmányolás minden formáját, emelje a dolgozó nép életszínvonalát, s mindenkire kiterjessze a társadalombiztosítást, meg a tanulás, a képzés lehetőségét.

 

Nos, ennyit lehet tudni röviden eme 60 év előtti eseményről — egy másik értékrendi kínálatban!

 

Végezetül megjegyezzük: világhálós népújságunk, a FÜGGETLEN  MAGYARORSZÁG korántsem a történelmi események közölt verzióit akarja versenyeztetni, csupán azt kívánja elősegíteni, hogy  egyoldalúsággal, vagy  elhallgatással ne lehessen korlátozni a témakörökről már ismert tudnivalókat!

 

VELKEI ÁRPÁD

2008. nov. 9.